Virozsil Antal: Magyarország nyilván- vagy közjoga, mint az alkotmánya eredetétől 1847-8-ig fennállott (1861)

I. Rész. Az ország alkotmánya

87 III. Fejezet. A magyar király felségjogai. 25. §. A felségjogok fogalma és felosztása. Azon jogok, melyek a magyar királyt, a polgári főhatalom fogalmánál s az egyeduralmi vagy monarchiai országalkat természeténél fogva illetik, felség-jogoknak neveztetnek, s lényegökben ugyanazok, melyek az állodalom természetéből s végczéljából folyván a nyilvános észjog elvei szerint, a főhatalom mindennemű alkatában feltalálhatók a). Ezen jogok, valamint egyebütt, ugy nálunk is á t a1 á nos- vagy különösekre; lényeges- vagy mellékesekre; belső- vagy külsőkre oszthatók; — de fontosb a kirekesztő és országgyülési jogok közti külömbség, a mint azokat a király az ország rendeinek hozzájárulta nélkül, vagy pedig csak ezeknek megegyezésével gyakorolhatja b). — Különösen említendők a katholika a) Ezekről lásd bővebben: Virozsil: Epit. Juris naturae. 128. §. Azon megkülömböztelés, mely szerint a kir. jogok, kizárólagosés országgyülésiekre oszlatlak, sok kétes esetre és ellenmondásra adott alkalmat, mit a magyar alkotmány kezdetéből és visszontagságaiból kell magyaráznunk. — Azon kir. jogok teljes meghatározása és előszámlálása, melyek korlátozatlanok és melyek országgyülésiek? seholsem találtatik. — Még azon oklevélben sincs az tökéletessen meghatározva, melyet a Magyarok I. Ulászló elé terjesztettek, midőn ez trónra lépe 1450. Jul. 30-án. — Ide járul számos honpolgár előítéletes véleménye, mely szerint azt hiszik, hogy Magyarhonban az uralkodás alakja, egyed és főrenduralkodási alakokból van vegyítve, mely tévedés e kir. vagy felségjognál is, sok hibás véleményre adott alkalmat. — E jogokat tökéletesen felosztani és meghatározni különben sem lehet; mert sokszor