Vertán Endre: A választójog kiterjesztésének hatása nemzetiségi viszonyainkra való tekintettel (1917)

64 a megelőzően elmondottak szerint kizártnak tekinthető, magából e tényből egyáltalán nem következtethető, hogy az emelkedés a nemzetiségi kerületek számának emelkedését is szükségszerűen maga után vonja, sőt egész bizonyossággal állítható, hogy a kerületek egyenlő mértékű igazságos beosztása mellett e szám még csökkenni fog. Csökkenni fog, mert a mai kerületi beosztás a magyarságra nézve hátrányos. Hátrányos, mert igazságtalan. Igazságtalan pedig azért, mert amíg a magyar többségű választókerületek túlnagyok és így az országos arányszámnál is magasabb számú magyar választójogosult választhat egy képviselőt, addig a kisebb nemzetiségi választókerületekben ennél sokkal kevesebb nemzetiségi választónak is meg van adva a lehetőség arra, hogy külön nemzetiségi képviselőt választhasson. Szolgáljanak ennek bizonyítékául a kizárólag az erdélyi nemzetiségi vármegyékben kikerekített választókerületekre vonatkozó következő adatok: Amíg ugyanis országos átlagban 40.000 lélek és kb. 4000 választó jogosult egy képviselő-küldésre, addig a román többségű választókerületek közül az alvinci kerület 2155, a magyarigeni 1910, a naszódi 3123, az alsó-árpási 140(3, a f ogarasi 2497, a tekéi 1890, a szelistyei 2337, a magyarláposi 2163 és a nagy-ilondai 1391 választó jogosultat foglal magában. A szász nemzetiségi kerületek közül pedig a bessenyőiben 3023 választó, a beszterceiben 11.966 lélekszám mellett 1423 választó, a brassóiban 2092, a földváriban 8311 lélekszám mellett 2043 választó, a vidombákiban 19.090 lélekszám mellett 1734 választó, a hosszú aszóiban 1692 választó, a kőhalmi-