Vertán Endre: A választójog kiterjesztésének hatása nemzetiségi viszonyainkra való tekintettel (1917)

52 törvény alapján nyelhetne választói jogot, mely törvény kifejezetten az értelmi census alapján épült fel. Különösen nem pótolható az írni-olvasni tudás legelemibb követelménye — tekintessék az akár szellemi értéknek, akár egyszerű mechanikai ügyességnek — a vagyoni censussal. Hiszen azok, akiket akár a születési véletlen, akár saját szorgalmuk és takarékosságik bizonyos vagyonhoz juttatott, sokkal jobban érzik az írniolvasni tudás hiányát és sokkal kedvezőbb helyzetben vannak a tekintetben, hogy a hiányt pótolhassák s ha ezt mégis elmulasztják, e mulasztás nem magasab műveltségüket, hanem ép ennek hiányát igazolja. Különös világításba helyezi tehát e tekintetben a törvényt az a tény, hogy az ezt előkészítő kormányjavaslatban contemplált 1,868.172 jövő választó között 188.857 analfabéta szerepel és így ezen törvény alapján jogosult választóknak több, mint 10%-a még írni-olvasni nem tudott volna. Vizsgált szempontból feladatom körén kívül esik az, hogy ez intézkedésnek a törvény alapelveivel való ellenmondását bővebben indokoljam. E helyen kizárólag a javaslat nemzetiségi hatását vizsgálva, elég egyszerűen megállapítani azt, hogy analfabétáknak választói jogosultsággal való felruházása eredményez különösen Erdélyben és minden, a románsággal vegyesen lakott vidéken a magyarságra nézve legérzékenyebb veszteséget. Mielőtt ez állításom igazolására rátérnék, kénytelen vagyok utalni arra, hogy a törvény szerint választói jogot nyerő analfabéták két címen szerezhetik meg e jogosultságot: 1. A törvény 12. §-a alapján azon a címen, hogy az 1913. évre végérvényesen megállapított név-