Vertán Endre: A választójog kiterjesztésének hatása nemzetiségi viszonyainkra való tekintettel (1917)

A mai törvény az értelmi census alapján épült fel, mely értelmi census alatt azt a műveltségi censust kell érteni, aminek elemi feltételét az írniolvasni tudás képezi. Mivel azonban ezt az elemi feltételt, az egyszerű írni-olvasni tudást, könnyű szerrel elsajátítható mechanikai ügyességnek s egymagában véve az értelmiség igen csekély jelének tekinti, reálisabb biztosítékokról kíván gondoskodni, hogy kitűzött célját elérve, csak azoknak adjon választói jogot, kiknek tudása gazdagabb, ítélő tehetsége biztosabb, gondolatvilága emelkedettebb, önállósága és jelleme edzettebb s egész lelke műveltebb (Min. ind. 53, 58. lapok, stat. mell. 6. lap). E lehető híven idézett ministeri indokolás kijelentéseit ismerve, azt kellene hinnünk, hogy a javaslat a választói jogosultság megállapításánál nem elégedett meg az írni-olvasni tudás egyszerű elsajátításával, hanem ennél többet követelve, kereste azon biztosítékokat, melyek lehetővé tették, hogy az ennél nagyobb műveltséggel bírók jussanak választói joghoz. Mert lehet vitatkozni afölött, hogy az írni-olvasni tudás elegendő és elfogadható fokmérője-e a választói jogosultság szennpontjából megkívántató műveltségnek s ha nem, akkor lehet, sőt kell is további biztosítékokról gondoskodni, de ezzel szemben teljesen vitán felül kell állania annak, hogy az, aki a műveltségnek e legelemibb feltételét sem volt képes elsajátítani, egyáltalán nem tekinthető annyira művelt embernek, aki oly 4*