Vertán Endre: A választójog kiterjesztésének hatása nemzetiségi viszonyainkra való tekintettel (1917)

16 Hogy az idézett számadatoknak fentiek szerinti szembeállítása teljesen téves, s csupán a számcsoportoknak a felületes szemlélő félrevezetésére alkalmas ily módon való önkényszerű összeállítása által lehetett a minister indokolásában feltüntetett s a magyarságra veszteséget igazoló számadatokat kihozni, ezzel már régen tisztában vagyunk. Az előlidézett ministeri indokolásban ugyanis a 30 éven felüli és 30 éven aluli összes írni és ol vásni tudók állíttattak egymással szembe, ahelyett, hogy a 30 éven felüli és a 24—29 évesek, tehát azok, akik a további különös kellékek birtokában válaszlói jogot nyelhetnek, állíttattak volna szembe azokkal, akik a választói jogból a kellékek fenforgása dacára is kizáratnak. Már pedig az igazságot csak ily szembeállítással ismerhetjük meg, mert itt nem az a kérdés, hogy hazánkban mekkora az írni-olvasni tudók aránya a 30 éven felül és ez életkoron alul lévő férfiak között, hanem a választói jog szempontjából az az irányadó és az is döntendő el, hogy a 24 és 30 éves korhatár mellett minő számban vannak és minő arányban szerepelnek az egyes nemzetiségek. Ha tehát helyes eredményre akarok jutni, azt kell kiszámítanom, hogy a 24 éves korhatár mellett az egyes nemzetiségek keretén belül számszerint mennyivel lesz több választójogosult annál, mint ha e jogosultságot a 30 éves korhatárhoz kötjük s a különböző nemzetiségek számaránya minő változást fog szenvedni az egyedül figyelembe vehető e két korhatárban. Az ekkép mutatkozó különbözet fogja azután feltüntetni minden egyes nemzetiségnek nyereségét, avagy veszteségét.