Vertán Endre: A választójog kiterjesztésének hatása nemzetiségi viszonyainkra való tekintettel (1917)

47 Az egyedül helyes ily beállításban a helyzet az egész ország területére vonatkozóan a következő: Az ország összlakosságában 3,019.000 24 éven felüli írni-olvasni tudó férfival szemben 2,368.000 30 éven felüli írni és olvasni tudó férfi áll és így a 24—29 éves férfiak közül 651.000 tud írni-olvasni. Ezek közül a 24 éven felüli korhatárban magyar 1,905.575 (63-1%), német 385.565 (12:8%), tót 302.768 (10%), román 259.197 (8-6%), szerb 72.309 (2-4%). A 30 éves korhatárban magyar 1,489.017 (62-9%), német 318.229 (13-4%), tót 245.335 (10-3%), román 188.277 (7-9%), szerb 53.843 (2-3%). A 24—29 éves korhatárban pedig kiesik: a magyarok közül 416.558, az összes 24 éven felüli írni és olvasni tudó magyar férfiak 21:8%-a, a nemzetiségek közül pedig 234.439, az összes 24 éven felüli nemzetiségi férfiak 21%-a, számszerint 182.119-cel több magyar, mint nemzetiségi. Országos átlagban tehát a 24 éves korhatárnak 30 évig való kitolása veszteséget és nem nyereséget jelent. Az egyes, nemzetiségekkel vegyesen lakott vármegyékben e két korhatár közti különbség legtöbb helyt szintén a magyarság veszteségét okozza, de mert úgy nyeresége, mint vesztesége értéktelen, figyelembe vehető eltolódást sem eredményez. E statisztikai adatok tanulságai tehát arról győznek meg, hogy itt más veszteségről, mint amelyet az országos átlagban való számbeli differentiak előidéznek, szó sem lehet s e veszteség is csak a 30 éves korhatár felállításával és csak a magyarság rovására következik be.