Vertán Endre: A választójog kiterjesztésének hatása nemzetiségi viszonyainkra való tekintettel (1917)
11 De mindez nemcsak azt jelenti, hogy az esetleg felidézhető küzdelem legtermészetesebb, hanem azt is, hogy e küzdelem egyedüli szintere csakis a törvényhozás terme lehet. Ha tehát a nemzetiségeket nem lehet az ország területéről eltüntetni s aspiratióikat nem lehet hatalmi túlsúllyal elnyomni, úgy nem is szabad őket az egész nemzet képviseletéből kizárni s ezáltal akadályozni meg abban, hogy az állam nemzeti egysége által nem korlátolt érvényesülésüket az erre egyedül hivatott fórumon igyekezzenek megtalálni. E harcot ugyanis nyilt szinen kell megvívni s ennek elzárásával nem szabad megengedni, hogy titkos conventicnlnmokban az elnyomatás érzete által táplált elkeseredés felhasználásával szítsa az elégületlenséget s tágítsa a fennálló ellentéteket. Nem szabad megengedni, hogy e küzdelemben az elkeseredés és gyűlölet korbácsolják fel a szenvedélyeket s ennek eredményeit a külföld is az országgyűlésen folyó viták helyett az ellenőrizhetetlen rágalmak tömkelegéből ismerje meg. Ismétlem tehát, hogy nemcsak nem tartom veszedelemnek, ha egypár nemzetiségi képviselő az ország képviseletébe bejuthat, de szükségesnek is tartom azt, hogy itt helyet foglaljon s ezáltal a küzdelem arra az egyedül illetékes helyre tereitessék, ahol sorsának természetszerűen és lehető közmegnyngvással el kell dőlnie. Speciális erdélyi érdekből is ez az egyetlen helyes megoldás, mert mi sem alkalmasabb a fajok közti gyűlölet és féltékenykedés fokozására, mint az, ha bármelyiknek érvényesülését az erőszak látszatával segítjük elő. Mindezek mellett rá kell, hogy mutassak arra is, hogy az erdélyi magyarság helyzetét valójában