Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

76 Jogsolidaritás állott fenn a törvényhozás és végrehajtás közt, mit csak az erö'szak zavarhatott meg. Ez pedig^egy codexben sem jog. És azért volt nálunk ismét a „nemleges ellentállás" (tehát anti revolutio) a „vis inertiae" a legfö'bb erö, mert megakasztott mindent, s igy csak a nyilt zsarnokság nyers erőszaka volt lehetséges, mi czélra soha sem vezet. — Miből az üdvös tanúság: hogyha az önkormányzat az alap, a forradalom szüksége elesik. Ha a nép maga akar, s nem csak képviselői, az mit ő nem akar, meg sem is történhetik, mert ő maga lévén ismét a végrehajtás őre is, az csakis ugy létesülhetne, ha önmagát adná oda eszközül. Gondolkodjék tehát e felett is az olvasd. Minden gondolkodás czélja az igazság, s az igazság megegyezés a léttel. A politika nem metaphysikai feladvány, hanem gyakorlati, s mint ilyen egyedül czélszerü megegyeztetés a társadalmi léttel. Az, mit nekünk az ujabb bölcseség czége alatt árulnak, oly finom, oly aetherszerü, oly elméleti dolog, hogy minden oldalról a gyakorlat kivánalmaiba ütközik. Én legalább nem találom fel benne nem csak a valódi biztosítékot, de még az alkotmányos logikát sem képviseleti rendszer mellett. III. Nincs szebb hangzású mondat ez idoszerint mi nálunk is, mint a felelős magyar minisztérium. Minden szó egy-egy forrón ápolt virága a magyar hazafiságnak, és rövidlete a „48" vivmányainak. És valóban mindegyikében e szóknak: „felelős," „magyar,, és „minisztérium" kétségkivül igen nagy suly fekszik, s ugy hiszem sikerülend is ezeket részünkre megyei rendszerünk mellett is biztosítani, midőn az idegen tan elleni tollharczom után, a tanulmá-