Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

66 a A képviseleti rendszer alkotmányos kátéja ezerint, a képviselőház helyzi vád alá a minisztériumot, és a fölsőház itéli el azt. Ez egy nagy per a nemzet és a kormány közt, melyben a nemzet képviselői és a korona, mint saját ügyökben itélőbirák nem lehetvén, ítél egy harmadik. Ugy látszik tehát, hogy a kellő orvoslatról itt már eleve gondoskodva van, nehogy méltatlanság és elhamarkodás történhessék, s az egész veszély csakis onnét származhatnék, ha a parlamentaris számításból kifelejtett nép tartana statáriumot. Ennek pedig ha maga lát a dologhoz, nem kell a bíró, hanem a — lámpa. Senkit sem vádolnak annyit, mint egy „premier "-t, neveztessék az bár Palmerston,- Thiers,- Bismark- vagy Schmerlingnek; s honnét van mégis, hogy nagyon szerencsétlen és ügyetlen „furulyás" miniszter az, kit vád alá helyeznek ? — Az alkotmányos élet szabályszerű tüneménye lévén ez, megérdemli, hogy vizsgálat alá vegyük. Első ok kétségkívül az, hogy vádolni mindenkinek és mindenkit szabad és lehet. Még az Úristen sincs biztosítva ez ellen. S a legtöbb esetben van is ok miért? — (már t. i. Leibnitz, helyesben Plató ideje óta nem a legjobb Isten, hanem többnyire a nagyon is gyarló miniszterek ellen.) De vád alá csak a képviselők többsége helyezheti a minisztert; s ilyenkor vádolni annyi, mint büntetni, büntetni pedig ismét annyi, mint a guilotine. A büntetés tehát, mely halál; szelíden alkalmazva fogság, nem lenne aránylagos minden kihágással. A nagyon kemény büntetések természete pedig, hogy nem alkalmazhatók, s azért sikertelenek is. Továbbá már maga a vádalá helyezés, mindig megzavarodása a normális állami életnek, melynek végét előrelátni nem lehet. Az orvosság ennélfogva ha az is, mindig nagy crisiseket okozván, csakis a legvégső eset-