Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

52 Mert bizon különös egy ország lenne az, és nagyon feltűnő szeszélyeinek kell lennie, ha a legszélsőbb radikál, a legkonokabb conservativ, és a legálmosabb justmillien képviselő, egyaránt képviselnék az egész ország érdekeit; de ha a centralista hályogot levesszük szemeinkről, ugy találjuk, hogy mind a három egyenként értelmes ember, és jó hazafi lehet a maga módja szerint ugyan, s mindegyiknek háta megett állhat a nemzetnek egy része, kik külön nézet- és érdektől vezéreltetnek a köz jó iránt, mi az övék is; de utoljára is azon fordul meg a dolog, hogy melyiknek részén van több ember, mit igy a felálló, vagy ülve maradó képviselők száma után gyanítunk, utasítás mellett pedig, majd nem mathematikai praecisioval tudunk. Az tehát, hogy mindegyik képviselő nem választóit, hanem az egész országot, mely öt a legtöbb esetben híréről sem ismeri, képviseli, nem egyébb egy tisztességes fictionál, s ezen alkotmányos fictio az egyetlen parlamentáris valóság; mi onnét világos, hogy midőn egyik képviselő fehéret, a másik pedig feketét mond, mindkettő az egésznek nevében szól. Mondhat p. o.Biharm. fehéret, Csanádm. feketét; sőt ezen megyék egyes kerülete is a másik ellenében; de ha mind ezen fekete és fehér szavazat a concret országot képviselné, a szinek természete szerint az következnék, hogy az ország véleménye sem fehér, sem fekete nem lehet, hanem világosabb vagy sötétebb szürke. Egyszerre tehát az egész ország fehéret és feketét nem mondhatván, nem lehet igaz, hogy minden képviselő az egész országot képviseli, mely igy valóban „gris"*) vélemény lenne a franczia kettős értelemben, s az ily véleményi képviselet valódi „tántorgó" ország, mely akar és nem akar, állít és tagad. Részemről tehát távol attól, hogy az ily parlamentaris képviseletet, az eddigi természetes és igaz felfogáson alapuló képviseletünkkel felcserélendőnek Ítélném, sőt inkább ugy látom, hogy az uj képviselő nem annyi*) „Gri«"c3 szürke és pityos,