Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

46 Ha közelebbről tekintjük azt, mit ma szabadságnak neveznek, ugy inkább azon mesterkélésnek látszik, melylyel szabadsági vágyát a népnek kielégíteni akarják, a nélkül, hogy megadnák a valóságot magát. A modern liberalismus, midőn a népszabadság nevében teszi tehetetlenné a polgárt, csak más alakja a mu.lt századok állami mindenhatóságának és bureaucratiai kormányzatának. Miután maga a szabadság már meg nem tagadható, feladattá lenni látszik a szabadság után sóvárgó népet hamis utakon vezetni, és szép hangzatu szavak által nyerni el az absolutismus czéljait. Korunk szabadelvüsége, mint felvilágosult napjaink Iélekismerete, minden jogot a néptől származtat le, s a democratia alapelvét maga a tudomány karolta fel. Ez a jogforrás,^ és a jogczél. Minden érte, és az ő nevében történik. 0 az ur, és pedig felséges, korlátlan, egyedüli. Nincs többé sem isteni, sem születési jog. Szava — mi pedig néha igen gyarló mais,— Isten szava; ítélete mint közvélemény, — mi pedig néha reggel „Hossanát" kiált, délután „feszítsd fel "-re szavaz, s néha egy Times-nél is olyan: „ha akarom vemhes, ha akarom nem" féle, mert az ő karja is a természet törvénye szerint csak befelé hajlik, kifelé pedig eltörik; —- szava mondom, mint közvélemény a legfőbb biróság. — Röviden: minden az övé, minden Ő tőle jo, minden ő hozzá folyik vissza. — Csak egy nem lehet az övé: a cselekvés. Szolgálják, dicsérik, tömjénzik, de egy feltétel alatt: hogy ő maga meg ne mozduljon. Mondhatnók: hogy a népképviselő ministere az uj felségnek: a népnek, azon kis különbséggel, hogy ez nem lehet felelős. De hát miért nem lehet felelős ? Ez kényes egy kérdés, mire sok mindenfélét felelnek, de a mi mind tulajdonkép csak ürügy és nem ok, mihelyt felteszük, hogy a parlamentarismus formulája : „mindent a népért a nép által," nem más czélt rejteget a tudós köpenyeg alatt.