Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

44 személyes joggyakorlatban gyökerező' nemzeti szabadságot tenné illusoriussá. Nem akarnám egyátalán fogva azon taktikát követni, mely az által hiszi ostromolhatónak a tant, ha azokat, kik annak védői, megtámadja, és szándékos félrevezetéssel gyanúsítja. Ez előttem nemtelen, s igy önmagában már rosz fegyvernek látszik. De más oldalról ugy látszik előttem, hogy a mostani divatos európai képviseleti bölcseség lovagjai, kissé hasonlítanak a spanyol költő sován termetű lovagjához, kinek azon szerencsétlensége volt, hogy nem anynyira anyagias felfogású apródját, a hires Panzát, hanem önmagát ültette fel minden lépten. Elhiszem, sőt tudom, hogy jót akarnak. De mit ér? Ha a személyes részvét, tehát a valóság helyett a képviseletet fogadják el és ajánlják mindenben, ők az okai, hogy — mint a székely atyafi, a kenyérre kent holdvilágot eszik meg turó helyett. Kétségkivül a parlamentarismusban, mint elméleti rendszerben igen sok kecsegtető van, de ez mind csak papiroson lehet, s nem az életben, azon egyszerű oknál fogva, mert abban minden csak képviselet, azaz: képe a valónak, de a nép által megfogható realitás semmi. Igen szép alkotmányos kép a képviseleti rendszer, mint azt a tudomány felállította és megírta, de hogy a jó törvényhozókat az élet szüli, és nem az iskola, az fátuma a tudománynak, mely nem az életből indul ki. Uj elméleteket gondolnak ki, de a világ, s benne minden a régi. Innét az ellenmondás a tudomány és élet között. Ha megsemmisítve a dolgot csak annak nevét tartottátok meg,mert a személyes jogból, képviselt jogot csináltatok, és ezt még haladásnak nevezitek, nem vehetitek rosz néven, ha azzal gyanúsítanak, hogy csak tudós homokot szórtok a nép szemébe. Valóban ha nem azt vesszük készpénz gyanánt, mit a Rotteck Welcher-féle tudósok elméletileg megirtak