Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

42 Mit használ a nép jogokról, a nép hatalomról beszélni, ha tehetetlenné, vagy talán némelyeknek szive kívánsága szerint ártalmatlanná tettük? lekötve, mint villanyfolyamot az egyetlen jog — a választás által. Csak egy érv lehetne döntő — mint mondtam, — a gyakorlati lehetetlenség,hogy t. i. az máskép nem lehet. És ezt talán mondhatnák mások, kiknek a magyar megyei rendszerről, mint a nép jogélet becses formájáról, fogalmuk nincs, de a magyar democrata csak is azt mondhatná, mit ő teljességgel nem mondhat: hogy népe éretlen. A józan emberi értelem, az ösztönszerű közérzés, a két rendszer közt régen kimondta Ítéletét. Példabeszédekben lerakott élet maximái mind önmunkásságra utalnak, s a mások általi dolog végzést, határozottan roszszalják. — Ami tehát a köznapi magán életben feltétlenül elvetendő, az lehetne jó a népnél éppen a főben, midőn szabadsága és joga forog kérdésben, s ennek éppen a democratia haladás nevében kellene igy lenni? Lássuk tehát tudományos oldalát csak böngészve tájékozásul, miután a lényegest elmondtuk Miilel. A tévtanok tudákos várát tégláról téglára szétszedni hosszú és fárasztó munka, de szükséges. V. A képviseleti rendszer a tudomány palástjába búvik, sacivilisatió szülöttjének nevezi magát. Küzdjünk meg tehát vele saját fegyverével is, s nézzük, hogy valóban életrevaló tudomány-e, mi annak adja ki magát, vagy pedig olyan, melyről már tudományos nyelven elpanaszolva van, hogy „cerebrum non habét." — A parlamentarismus korunk vivmánya, s korunk a felvilágosodás korának mondatik; feltűnő azonban, hogy