Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

40 mennyit nyomjon minden egyes embernek szavazata mesterségesen korlátozni, s szellemi túlsúlyát annak, mi természeténél fogva szellemi lény, lehetetleníteni, a természet és az emberi genius elleni bün. — Azon szavazat közt, mit a hazafiúi lelkesedés szárnyain a szónoklat ad, s azon szavazat közt, midö'n az ajtónál más súgja a kijelölt nevét, mit meg sem tanult, megmérhetlen a különbség. •— A talentumot, érdemet és jellemet éppen itt, hol legszükségesb, megsemmisíteni, lehet machiavelli remeke egy Caesár-féle népfelségnek, mely éppen az emberi felséget üti agyon, midó'n lerontja mind, de alig ha lehetne eszményképe a magyar önkormányzatnak. Mert bizonyos az is, hogyigy végre maga a képesség esik előbb vagy utóbb áldozatául az intézményszerü tehetetlenségnek. Az ily eljárás vagy azt akarja mondani, hogy az uj souverenitás még (nem ért meg arra, hogy önmaga kormányozza önmagát, hogy tehát magyaros önkormányzatról a mostani democratiánál szó sem lehet; vagy pedig, — Na de nem mondom ki, mert ugy is kiindulási pontul csak az első' vehető. Es ha erre nézve ismét állana is: hogy sok a népből csakugyan nem képesített joga gyakorlatára, hány van ki alkalmas? s mily jogon zárhatók ki ezek? Hogy az egyenlőség józanság is legyen, nem a magasbatkell lerántani, hanem az alsóbbat emelni. A józan egyenlőségi tannak megkell állapodnia a Saint simonismus elvénél: mindenkinek képessége szerint: („a toutes selon ses capacités") és nem sülyedhet a communismus egy vályújához és sok fakanalához erkölcsileg sem. Nem attól kell megtagadni a jogot, kit az megillet, hanem ugy intézkedni, hogy a valódi jogosultság érvényesíthesse magát, mig a tömeg szabad verseny utján jogához neveltetik, miről tüzetesen később. És nem azt kell állítani a képviseleti rendszer embereinek , hogy a nép még személyes joggyakorlatra nem ért meg, de azt kellene inkább megmondaniok, hogy