Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

34 a nemzet nagykorúságát csak az biztosítja, mi a nagykorúságnak szükséges eljárása. A képviselő testület tehát, parlamentaris palástjából kivetkeztetve: a nép által választott neliány száz ember, kik sorsa felett korlátlanul rendelkeznek. S ha valaki a népet éretlennek hiszi arra, hogy sorsa felett önmaga intézkedjék, — beértve természetesen a „nép" közé az egész intelligentiát, a 3—500 ember kivételével, — az helyesen okoskodik, ha nagy garral hirdeti,fhogy Ő parlamentarista, s az utasitás emberét lenézi, mint olyat, ki a nép érettségében hisz, vagy legalább az intelligentia befolyását a „sufirage universelle" ellenében szükségesnek tartja. De a ki igy gondolkodik, ne nevezze magát democratának a szó nemesb értelmében, ki a nép uralmat azért vitatja jónak, mert a népet, mint ilyet, javát, roszszát, apraját, nagyját jogilag megilleti, hanem valja be, hogy az ő felséges népe kiskorú, kinek okvetlen gyámnok kell. Bizonyítsa be aztán, hogy ha népe felségi jogai gyakorlatára nem való, rendszere mellett, mikor és mikép lesz arra való ? mert eló'ttem ugy látszik, hogy igy soha sem lehet az. Az emberiség is olyan, mint a gyermek. Minél tovább tartatik ölben, annál későbben tanul meg járni a maga lábán. Bizonyítsa be végre, hogy azon 3—500 ember, kiket csak az ő éretlen népe választhat, az ország legjava, s hogy az úgynevezett „legjobbak kormánya" democratia, s nem lesz azonnal más, mihelyt akarja. Alig hiszem,hogy bár melyik sikerüljön neki. A legjobbak kormánya eddig betüszerénti értelemben aristocratiának neveztetett, de democratikus korunknak éppen az aristocratia nem kell, mert tapasztalta, hogy a „legjobbak kormánya" szokott időjárásával a legroszabb kormánnyá válni, mint a legjobb borból válik a leggonoszabb eczet, ha a gazda maga nem néz utána, nem töltögeti, nem törölgeti hordóját.