Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

18 szabadságot és közjólétet, — mondják; de mivel az ifjú parlamentarismus históriája máris elég- példát mutat fel arra, hogy éppen ezen egyetértés, ezen szivélyes öszhangzás mellett gyül meg gyakran a nép baja, aligha nem biczeg logikája ez oldalról is. A ministeri felelősség ugyan is csak a nemfeleló's képviselő testület irányában áll, mely éppen azért mert teljhatalmú, a néptől függetlenül jár el. A kormány felelőssége tehát feleletre nem vonható képviselők ellenében létezvén, minden attól függ, hogy ezeknek jóakaratát és néha elnézését megnyerhesse, mi nem mindig oly nehéz egy ministernek, mihelyt hatalmas, mivé ma éppen felelőssége teszi. A nép maga már csak néző. Az 6' szerepe a választással egészen megszűnt, s ha netalán az alkotmányos szindarab előadása hibás, mi természetesen gyarló emberek közt legkönnyebben megtörténhetik, azzal vigasztalhatja magát, „hogy ezt nem gondolta volna", mi egészen sajátszerű alkotmányos garantia, mert a képviseletirendszer logikája szerint csak az jöhet figyelembe, mit gondolt akkor, midőn még semmitsem láthatott s igy jóstehetség nélkül akkor nem is tudhatott. Ezen értekezésem elolvasása meggyőzendi az olvasót, hogy azon kormányzat, mely lelkem előtt áll, mint 48-ki viszonyaink közt lehető eszményképem, semmitől sem áll oly távol,mint éppen a,,P. Hirnöku municipalismusától, de e pontra nézve csakugyan malitiosus igazság volt azon megjegyzése : „hogy a parlamentarismus kötött kézzel és lábbal adja át a választó népet teljhatalmú képviselőjének, mint urának", — mert a legnagyobb baj nem az ugyan, hogy ezt a „Hírnök" mondja, de az, hogy Toqueville után mondja helyesen, ki a mostani rendszer mellett a szolgaság egész uj nemétől félti a kiskorúságra kárhoztatott emberiséget. Ez a képviseleti rendszer eljárásának logikája, a nép törvényhozási jogára nézve. A törvények végrehajtása körüli befolyásról és a birói hatalomról nem szólok tüzetesen, mert ezek iránt