Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

9 Emberi lények a mások általi megrövidítéstől csak olv aránvban biztosak, a mennyiben hatalmuk van ön*• • magnkat védeni. — és a természetteli küzdelmekben az eredmény magasb fokát csak oly arányban érhetik el. a mennyiben önmaguktól függenek, s inkább arra támaszkodnak mit egygyenként vagy társulatban tehetnek, mint a mit mások tesznek éretök. Az első'tét: hogy t. i. ..mindenki egyedüli biztos öre saját jogainak és érdekeinek", egyik alapszabálya az okosságnak, mi az önálló munkálkodást parancsolja. Szeretik ugyan ezt. mint átalános önzést rágalmazni: de ha igaz nem lenne, hogy önmagához áll legközelebb az ember, a communi-mus nemcsak kivihető, de egyetlen igazolható alapja is lenne a társadalomnak. Minden emberi ü^vektől elválaszthatlan szabály: hogy a legtisztább szándék is mások érdekeit védeni, nem teheti veszélytelenné és üdvössé saját kezeinknek et tétlenségre kárhoztatását. Szembeszökő azon iorezsásr, miszerént az emberek csak saját kezeikkel javíthatják állandóul és biztosan saját állapotjukat. Ha pedig a kormányforma befolyását vészük a jellemre, a democratia elsőbbsége még döntőbb és kétségbevonhatlanabb. Mert ezen kérdéssel függ öszve: Melyik jelleintypus kivánatosb az emberiség üdvére, a cselekvő vagy szenvedő? Az-e. mely a rosz ellen küzd. vagy pedig az. mely magát annak aláveti? A moralisták közhelyei, s az emberek rokonszenve a passiv jellemű emberekrészén van: de semmisem bizonyosabb, minthogy a javítások mozgékony és nvugtaian jellemek miveletei. Ez iránt a szellemi munkásság három fő nemei közül kettőre: az iatelectualis és practikusra nézve a bebizonyítás is felesleges. Itt csak a harmadik, a morrlisra nézve találhatunk komoly ellenvetésre. Különösen a vallásos nézetek kedveznek azon feltevésnek A megelégedés mindig a morális erények kő-