Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

10 zé számíttatott, így tehát feltehető lenne, hogy legalább is ártalmatlan és boldogító. — Pedig nincs igy. Azon arányban a mint a véletlennek és sorsnak, s nem az emberi munkásságnak tulajdoníttatik a siker, oly arányban fejlődik ki nemcsak a tunyaság, de az irigység is mint nemzeti jellem. — A resignált keletiek a legirigyebbek. A látszó megelégedéseknek nagyrésze továbbá tulajdonkép csak elégedetlenség röstséggel és közönyösséggel kapcsolatban. Az egyetlen helyeselhető megelégedés azon vidor nélkülözése a meg nem szerezhetonek, mi helyes méltánylásából származván a tárgyak becsértékének, lemond a csekélyebbről, p o. az anyagiról, mely a magasb törekvéssel meg nem egyeztethető. Ha a kívánalmak alacson röptüek, ha azok a physikai jólét és gazdagság csillámainál kevéssé emelkednek felül, a cselekvésierő eredményei sem lehetnek nagyok, de hasznosak, mint útkészítők ekkor is.-— Tétlenség, ösztön és kivánalmi hiány, nagyobb akadályai az emberi tökéletesedésnek, mint bár minő eltévedése a tetterőnek. Már pedig nem lehet kétség, hogy egynek vagy keveseknek uralma a szenvedő, sokaknak uralma pedig a munkás és önsegítő jellemtypust segítik elő. Alávetés az emberi rendelkezés, mint természeti szükség alá, azon tan, mit a kormány mindazoknak eló'ir. kik abban részt nem vehetnek, Nem szükséges, hogy félelemből akarjanak elnyomni a magán uralkodók. Helyzetük maga már elnyomás. Az alávetés közt mások akarajtának és az önsegély és önmunkásság közt természetes öszveférhetlenség van. Ha szigorúbb vagy szelídebb a szolgaság, csak a lépcsőzetben s nem az alapzatban van a különbség. A jó despota legjobban lelánczolja alattvalói szabad akaratát. Erősítő befolyása a szabadságnak a jellemre akkor éretik el csak, ha a polgár jogosult mindenre, mint bár ki más, vagy legalább kilátása van arra. És az önérzetnél talán ínég fontosabb gyakorlati