Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

102 tartom, —- lehet-e mondom oly két ellenkező logikával birni ugyanazon dologra nézve, hogy az, a mi egyiknél az alap, a „sine quanon", másiknál egészen felesleges? Mindenki saját agyával gondolkozik ugyan, de az ha a magyar önkormányzati elvekkel van felszerelve, nem lehet azokkal az idegen parlamentarismus Eldorádójába eljutni. Az ember bölcselme is olyan, mint az igyenes vonal, melyen az, a ki napkeletnek indul meg, nem a napot éri el, hanem azon pontot, melyből kiindult, ha t. i. útközben éppen az igyenes vonalról le nem tévedt. Valamint minden égitest igyenesen haladva körutat tesz Isten örök tőrvényei szerint, ugy értelmünk a szabályszerű logika természete szerint, midőn egy irányt köv^t, tulajdonkép csak egy kört fut meg, mely visszatér önmagá ba — az alapigazságba, mert a kör: a nagyság, a végtelenség, az igazság\ Az igyenes vonal, mit a mérnöki láncz kijelöl, csak látszat, mely annál hajlottabb, minél hosszabbra nyúlik az, de már a legrövidebb téren is megtörve van. Vannak argumentumok, melyek első tekintetre meggyőzök, mert természetesek, egyszerűek, s igy logikaiaknak látszanak. De a mi minden erkölcsi természetű, s igy sok oldalú dolognál legelsőbben feltűnik, az a látszat, s ezen látszat éppen azért kell hogy gyanús legyen, minden mélyebb gondolkodó előtt, mert legelsőbben feltűnő. Mi természetesebb minden emberi szem előtt, mint a napnak napontai körútja földűnk körül, s mégis ellenkezője t. i. napunknak földünkhözi viszonylagos mozdulatlansága a természeti igazság. A mely logika tehát önkormányzati szempontból az önkormányzat lényegét kénytelen eltagadni, nem lehet sem természetes, sem helves. Midőn valaki az utasítási jogot hasztalannak és feleslegesnek állítja azért, mert az utasítás megszegetett már annyiszor, meg annyiszor, s különösen a legfontosb körülmények közt; az bevalja, hogy magának az önkormányzatnak valódi fontosságát nem látja be, midőn