Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

101 VI ^sem czélom az utasítási jog elleni érveket egyenként felemlíteni, s igy ismételni mind azt. mit a .,P. Hirnck*- saját szempontjából több vagy kevésb szerencsével elmondott, s főleg Bencznr János jeles, de fájdalom mintegy nem létező, annyira ismeretlen pálya koszorúzott művében, tudományos alapossággal megvitatott. Azok után. miket a két rendszer előnyeiről és gyöngéiről elmondtam, a legtöbb ellenvetések ezáfolata felesleges, mert már az általam felállított és védett elvekben foglaltatik, s az anélkül is elkerülhetlenekké vált ismétIcseket. oknélkül szaporítaná. En különösen ha nem is uj. de minden esetre oly érveket igyekeztem kiemelni, melyek különösen a democratiai szabadelvűsé^, tehát a municipalis baloldal szempontjából döntők, s miután a viszonyok -4S~ óta, midőn Benczúr műve megjelent tetemesen változtak, jelen álláspontunkon lehetnek tájékozok. — Egyike a legközönségesb ellenvetéseknek éppen azoknak részéről, kik a megyei rendszer feltétlen pártolói, nem az. hogy a képviselők utasítása rósz. hanem hogvjfelesleges. nem hogv káros, de hogy hasztalan. S valóban, semmise tett annyira gondolkodóvá, mint azon tapasztalás, hogymig én az utasíthatási jogot a nép jogok gyöngyének, egész nemzeti önkormányzatunk éltető lelkének hiszem és vallom, szabadelvű mucicipalista emberek a megvetés egy nemével tekintik csak azt, s midőn ősi önkormányzatunk minden kívánalmait fentartani készek, hasztalannak és feleslegesnek tekintik éppen azt. mi szerintem az önkormányzati logikának leglényegesb része. Hogvan lehet ez ? — kérdem gyakran önmagamtól, kutatom, vizsgálom az okot. Többször irásközben mintegy önkéntelenül a toll áll meg kezemben: de utójára is, mig látom a ténvt. okadatolni nem tudom. Lehet-e két értelmes s ugyanazon pontból kiinduló agynak. — engedelmet, hogy magamat is egyiknek