Vass József: Erdély országgyűlései a vajdák alatt : időköz: 1002-1540 (1869)

Második rész. Az erdélyi törvényhozás létegzete

- 77 — törvényhozó hatalmat. Minthogy azonban ez nyolczszáz éves közjogunk történelméből ki nem mutatható; egyebet az erdélyi országgyűlésekről történelmi alapossággal nem mondhatunk; minthogy azok a vajdák kormányának közel hatodfél százados időszakán keresztül csupán határozatalkotási (statutarius), végreh ajtási (executiv)snémely fontos perekben b i r ó i (judiciarius) jelleggel birtak. 15. §. Az erdélyi közös országgyűlések székhelyei a vajdák ko rmányidején. Tárgyalásunk folyamán nem hagyhatjuk érintetlenül, hol tartattak az erdélyi Tészeknek e most jellemzett közös országgyűlései a megjelelt időszakon (1002—1540,) keresztül. Az 1533-ki székely krónika értesítése szerént a magyar vezérék idejében, sőt majdnem az egész első magyar keresztyén század (XI.) folytán is, a daliás székelyek ősgyüléseinek állandó székhelye Budvár (Székely - Udvarhely mellett) volt. Csak miután szent István 1002-ben az erdélyi részeket a magyar közbirodalommal egyesítette s igazgatását vajdákra bizta, miután e közben Budvár szent László királyunk idejében a kánoktól lerontatott, lett a székely gyűlések helye Rákos-völgy (Csik-székben), majd a szakadáti földön Ur völgy éb.en (szintén Csík-székben) gyűléseztek, míg végre maga Udvarhely lett népgyűléseiknek állandó székhelye. Ez azonban gátul nem szolgált, hogy a közös ügyek végett magyar vérrokonaikkal tartott gyűlések székhelyein meg ne jelenjenek. Hol tartattak az erdélyi részek két majd három társnemzctének közös gyűléséi, nem könnyű rá határozottan felelni; miután történelmi jelen tárgyalásunkból is az tűnik ki, hogy ilyetén közös gyűlések, a megjelelt nagy időszak folytán, tizennégy kölön helyen tartattak. Azonban, ha figyelemre méltatjuk, miszerént az erdélyi vajdák rendes székhelye Gyula-Fej ér vár, mint földirati fekvésénél fogva a magyar korona erdélyi részeinek mintegy központja,