Vass József: Erdély országgyűlései a vajdák alatt : időköz: 1002-1540 (1869)

Első rész. Az erdélyi részek közigazgatási tekintetben

- 35 — mondván, hogy az ország egy harmadát (Erdélyt, a tiszántúli részszel) herczegi czímmel Béla birta. A székesfehérvári gyűlésen végső szerencsét kísérlettek a őshitüek, hihetőleg az erdélyi részekről is. Erre következett az elhatározó csapás, mely az ősvallás pártosait teljesen lesújtotta. Béla, er • délyi herczeg, ekkortájban ugyanis azt parancsolta., hogy többé a méltóságok; családok, várak, falvak, kastélyok ne az ősök szokása szerént, hanem szentek neveiről neveztessenek, így lett a fö-rovóbánból székelyek ispánja, a gyula harkászból székelyek alispánja stb. Ellenszegült ug, an Bélának Szemére, Madaras földéről (Csik székben); de mit sem boldogúlt1) Miután az erdélyi részek ily módon a mag var közállammal egyesítíettek, vétetett csak tüzetesen foganatba azoknak közigazgatási tekintetben szükségelt szervezése, minek alapján indúlt ott azután fejlődésnek az államegység szellemével öszhangzó közélet, mi alapvonalaiban itt veendő tekintetbe. 2. §. Erdély alkatrészei, — A Székelyföld. Erdély, miként tárgyalásunk eddigi folyamán láthattuk, eredetileg két ős-részből alakult a Székelyföld - s megyei kerület bői, melyekhez a harmadik, az úgynevezett Király fold, később, csak a XH-d. század közepe felé, II. Gyeics király kormány idejében (1141—1161) járult. E részek köz- és magánjogi intézményeikban s történelmi fejlődésökben különböztek valamint egymástól, úgy a közös magyar királyság többi részeitől is. A Székelyföld a székely nemzetnek ősfoglalás utján birt tulajdona. A magyar rokonokkal, még Árpád idejében történt testvéri szövetkezés alapján, örökre sérthetlen tulajdonúi birta és igazgatta a Székelyföldet, mint oly külön helyhatóságot, mely nem csak maga osztá ki maga kö;U székekkint és nemzetségekkint (per tribus et generationes) a a hivatalokat; de saját törvényeit is maga 1) Az 1533-ki székely krónika, i. m. 287. 1. 3*