Vass József: Erdély országgyűlései a vajdák alatt : időköz: 1002-1540 (1869)

Első rész. Az erdélyi részek közigazgatási tekintetben

— 34 zetére felváltva száz lovagot tartson; c) hogy a királynak választása, nősülése és figyermeke születésekor ökröt bélyegezzen1) ; de ezek fejében viszont minden pénz, tized- és adófizetéstől továbbra is ment legyen. Mely egyezség ünnepé lyesítése után, a szerződés örök emlékére Apor Sándor egyik fia, Arad, törzsével együtt, a Zaránd-törzs földéhez közel, majdnem a határszélre, az oláhok földének havasai közé, a Szállás nevü patakhoz (ma Alsó-és Felső-Szálláspatak nevü helységek Huny ad-megye déli részén) áttétetett. Ezen pontokat, megjegyzi a krónma szerkesztője2), a nemzet a múlt századokban (1533.előtt) minden harmad évben megújította. A követek visszatértével a fő-rovóbán, Apor Sándor, nemzetgyűlést tartván, a nemes király válaszát Budvárban márványra metszve felmutatta, s a kehely fölé helyezve fölemelte; s mindnyájan nagy örömzajjal fogadták a magyar király akaratát, és a Keresztyén vallást, mint a község parancsát, a Kíka-föld havasain túli minden pogány kis-rovóbánok közt kihirdették3). A székely krónika4) sejtenünk engedi, hogy a nagy térítő, szent István, halála után mindjárt kitörtek az ős vallási mozgalmak, és csak Endre király kemény felléptével fojtattak el. Ez 1039. után, de 1049 előtt történt; mert Endre király, a szent István által Erdélybe helyezett vajda (Zsolt) után, országát megosztotta s öcscse, Béla, lőn erdélyi herczeggé 1049-ben; mit hazai történetíróink is igazolnak"1) J) Ezen ökörbélyegzés (signatura boum) ennyiből állott: a székely nép, a főnépeket fpriinores) és lófőket (primipili) kivéve, a királyi adószedőnek minden ökrét bevallva, és ez elé hajtva, így négyivei összeállították, egy vagy két gazdától, a mint telt, s ezek közöl a székely választott kettőt, a harmadikat pedisí az adószedő választotta el, melyre azután a szék bélyegét azonnal rásütötték, a honnan azután ezen eljárás „ökörsütés"-nek neveztet •tr. — Kállay Ferencz: Históriai értekezés a J emes székely nemzetjeredetéről. Nagy-Enyed. 1829. 8r. 199 1. 2) 01 v. az 1533-ki székely krónik. i. m. 281, 282. 11. — 3) U. o. 282. 1. - *) U. o. 286, 287. 11. s) Turóczi: Chronic. Hungaror. i. h. Part. II. cap. 42. — Chronic. Budens. Edid. Podkradczky. pag. 104. — Péczely József: A magyarok történetei. Első darab. Debreczen, 1837. 8r. 66. 1.