Vass József: Erdély országgyűlései a vajdák alatt : időköz: 1002-1540 (1869)

Első rész. Az erdélyi részek közigazgatási tekintetben

— 33 — rejlik első alapja az országgyűléseknek. Félszázaddal később, az I. Béla alatt 1062-ben Székesfehérvárott tartott országgyűlésen; már minden vármegye két követe által volt képviselve1). Általában valamint a törvényhozó gyülekezeteknek, úgy végzéseiknek alakja is a XH-d. századig nem volt még bizonyos rendszerbe hozva. — Miután István ezen új alkotmány rendszere néhány kísérleti évet kiállott, s azalatt is sokban javíttatott, igazíttatott, pótoltatott: ekkor, és nem előbb, fogadtatta azt el tényleg a belső és külső rend nagyaiból 1016-ban öszvehítt nemzeti képviselőkkel. Mig a magyar birodalom nagy nyugoti felében ezek így alakultak, azalatt keleti felében a székelyek ősi kormányrendszere, szent István által helybenhagyatva, I. Béla királyig fennállott Miután ugyanis a keresztyénséget a székelyek közt elejétől fogva magok az ős-szerkezet szerén ti legfőbb tisztviselők terjesztették és ápolták; miután az ősvallás visszahatásai ellen magok ezek küzdöttek: szent István, ki a magyar ős-szerkezet védőit Koppán támadásakor csak idegen segélylyel törhetvén meg, a magyar Ősalkotmányt terveinek méltán hatalmas gátjául ismerheté, a székelyek ősalkotmányat, midőn különben is a székely fő-rovóbán önkéűt állott melléje, annyival inkább meghagyhatá, mert azt a keresztyénség gátjaúl, mint a mely ez ős-kormányszerkezet mellett a Székelyföldön nem csak az ő, hanem még atyja ideje előtt is terjedi, épen nem tekinthette. Ezek után nagyon is hihetőnek látszhatik előttünk azon egyezmény valódisága, melyet a székely nemzet követei szent Istvánnal kötöttek. Ennek fő feltételét, a keresztyénség elfogadását, a nemzeti gyűlés helyeselvén, többi pontjait örök időkre ekként erősítette meg: a) hogy a nemzet a magyar királyt és népét keletről védelmezze; b) hogy a király őriJ) „Praeclarum hoc quoque, uti oinnia eius (I. Béla), quod ultra morém aevi sui progressus, consilium iniit Principe maximi animi dignum, ut missis per regnum praeconibus, ex singulis pagis (Comitatuum hoc apud latinos nomen est, quod chronographi cum villis commutant saepius) duas ad Comitia Alham evocaret." — Georg Bartal : Commentar etc. Tom. II. Libr. 5. §. 2. pag. 23.