Vass József: Erdély országgyűlései a vajdák alatt : időköz: 1002-1540 (1869)

Első rész. Az erdélyi részek közigazgatási tekintetben

— 29 — fejedelem korában megkezdett európai szellemű átalakulás müvét szerencsésen bevégezzék. István, mint törvényhozó és apostol, egyaránt kitűnő szellemnagysága volt századának, nemzetének. Valamint az egyházat, úgy építette fel ö az országalkotmányt is. De mindkettőneK kivitelét megn ehezité az ősi intézményeket feladni daczosan vonakodó nemzet ellenszegülése. Míg István birodalmában a keresztyén egély terjesztésével foglalkodott,azalatt unokaöcscse,az ifjabb Gyula, ki Erdély fejedelme volt, gerjesztette maga ellen haragját. Ez ugyanis, Koppan törzsfőnökkel egy értelemben^ zokon vévén, hogy a nemzet ösvallása szertartásaitól eltéríttetik, Istvánhoz gyakran küldött követei által őt keserű szemrehányásokkal feddette, s támadást is intézett ellene akkor, midőn István a somogyi törzsfőnökkel végezett, kinek borzasztó csapása után, úgy látszik, Gyula visszavonult Erdélybe, s az ősnemzeti intézmények eltörlésének megboszulásán törte fejét. Végre, midőn ismételt követségek által sem juthatott sikerhez, nyílt ellenségül vetette fel magát, s hadaival Magyarországra rontott, öldöklés és pusztítás jelelvén mindenütt nyomait. Istvánt e szörnyű merény gyors elhatározásra birta. Miután sem kérlelő szó, sem a királyi fenség hangosabban nyilatkozó erélye a konok törzsfőnököt jóra nem birhaták, kényszerült István a harcz mezejére lépni. A gyorsan egybeszedett hadinép Erdélybe indíttatott. Csata dönté-e el a dolgot? egykorú emlékeink nem felelnek. Hogy a magyar közbirodalom azon részei igen hamar meghódoltak, okát az Istvánhoz híven ragaszkodó székelyek erélyes támogatásában találjuk. Ekkor (1002.) István Erdélyt a magyar öszállamba kebelezte1), lassankint magyar törvényre szoktatta, igazgatását rokoná-ra;Zsolt vezérre, bizta, keresztyénné tette, s az egély megszilárdítására Gyulafehérvárott püspökséget alap tott, a pártos fejedelmet pedig két fiával Mal) „Univ^jsum regnum eius latissimmn et opulentissimum Monarchie Hungarie adiunxit." Cbronie. Budens. Edit. Podbradczky, pag. 85. — Kézai: Gesta Hungaror. Libr. II. cap. 2. — Turóczi: Cbronic. Hungaror. Part. II. cap. 29.