Vass József: Erdély országgyűlései a vajdák alatt : időköz: 1002-1540 (1869)

Bevezetés

— 14 — kik meghallván testvéreik közeledtét, eléjök sietének, hogy őket üdvözöljék s Etele egykori hatalmas birodalmának visszafoglalására rábeszéljék1), felajánlván egyszersmind karukat és kardjokat az eszme keresztülvitelére. Az Álmos vezérsége alatt álló magyaroknak tetszett Zandirhám, székely fő-rovában, küldöttségének ezen tanácsa s ajánlata; mindkettőt örömmel elfogadták. A siker biztos reményében a két rokon nép azonnal szövetkezett, az erről szóló szerződvény hat kőre-metszett alaptörvénybe foglaltatott, mely Budvárban, a nemzeti áldozat szertartásai mellett, a nemzet előtt lelolvastatván, helybenhagyatván s a fö-rovóbán udvarába helyeztetvén, vérszerződésileg szentesittetett; mire ünnepélyes örömáldozat következett. E hat törvénypont következő: 1. Egyedül Almos férfiágát illesse a főhatalom Magyarországon. 2. A mely földet valaki saját kezével szerzend, sajátja legyen; mit közerővel, oszoljék igazságosan a szerzőfelek közt. 3. Az ügyek a nép egyetértésével végeztessenek. 4. Ki a fejedelemnek tett hitet megszegi, fejét és vagyonát veszitse a fő-rovóbán áldozata előtt. Ki a rovóbánok méltósága ellen vét, tüz- és viztől tiltassék el (száműzessék). 5. Ha valaki a nagy- vagy kis-rovóbánok vagy harkász-tisztviselők közöl a nemzet ellen törne, az örökösen Ápolt nemzetségéből választandó fő-rovóbán Ítélete alá vettessék. 6. Ki a fő-rovóbán áldozatára meg nem jelenik, ketté vágassék2). Mily gyönyörűen egyezik e székely alaptörvény öt első pontja a hét magyar vezér közötti azon vérszerződés öt 0 Kézai i. h. — Chronic, Budens. i.^h. J) Az 1533-ki székely krónika, i. m. 277. 1.