Vass József: Erdély országgyűlései a vajdák alatt : időköz: 1002-1540 (1869)

Bevezetés

— 12 — sem a haldokló keleti császárság, aem a még nyers szlávtömeg, évezredes eröködéseik daczára, maradandóbb államot képezni nem bírtak, uralma alatt történelmi államegész szé egybealkossa. A nyert diadalmak után Árpád vezér és vitézei a Körtvélytó nevti mocsárhoz ménének, és ott maradának a Gyümölcsény erdő mellett harmincznégy napig. Azon helyen a vezér és nemesei megállapiták az ország minden szokásos törvényeit és minden igazait, miképen szolgáljanak a vezérnek és előkelőinek, vagy mikép tegyenek törvényt minden elkövetett vétek felett. És azon helyet, hol mindezeket elrendezték vala, a magyarok tulajdon nevökön Szernek (ma Puszta-Szer, Csongrád-vármegyében) nevezték, mivelhogy ott vették volt szerbe az ország minden dolgát1). Az ekként megalkotott s czélszerü alaptörvények által kellőleg biztosított magyar álladalomhoz kívántatott még egy jelentés, az eddigi szerzeményt kiegészitő, rész, melyre jelen tárgyalásunk menete, mint főczélra, tüzetesen irányul: Erdély. Lássuk itt, bevezetésileg, földirati alkatát s azon helyzetét, melyben azt magyar őseink hóditó fegyvere lelte. II. Erdély a vezérek korában. A székelyek. —A Kárpátok délkeleti tömege, erdélyi felföld vagy Erdély nevezet alatt, képezi a természet minden áldásaival dúsan megajándékozott azon'részét a magyar álladalomnak, melynek ősképét itt kis köretben adni szándékunk. — Területe mintegy ezer kétszáz négyszegű mérföld. Déli s keleti szélét az erdélyi havasok, a nyugotit és éjszakit az erdélyi érezhegyek, belsejét hullámzó hegyekből álló fennsík alkotják. Ez utóbbiak nyugotra dőlnek, magyar ágyba vetik vizeiket, s a magyar alföldre eresztik völgyeiket, melyek azzal elválhatlan kapcsolatban tartják. Az egész föld e nyugotra hajlása kimutatja Erdélynek Magyarországhoz tartozását. — Őslakói az agathyrzok, utánok a dákok, J) Bela király névtelen jegyzöjénak könyve a magyarok tetteiről. Ford. Szabó Károly. Másod. kiad. Pest, 1860. 8r. XL-