Vass József: Demokrácia (1917)

I. Egyéniség és közösség

6 változások millió és millió lehetőségeit rejü, ám azért a fundamentum itt is változatlan és változtathatatlan : az ember, az emberi természet, a natura humana. Halhatatlan lelke, értelme, szabadakarata révén az ember a világegyetem egyetlen szuverén teremtménye ; letéteményese és hordozója a Teremtő akaratának. A keresz tény filozófia, a kinyilatkoztatott igazságoknak is segítségével, minden esetlegest és minden fejlődésbeli korszakot átölelő ivekben építette meg az ember egységes természetéből közvetlenül folyó igazságok rendszerét. A tárgyunkat érdeklő legelső tétel az, hogy az emberi természet minden egyes emberben ugyanaz, de minden emberben mint egyénített valóság áll bele a létezés rendjébe. Az emberi természet és az egyéniség azonban nem külön külön valóságok az emberben, hanem együtt és egyben, mint oszthatatlan tény léteznek ; — a természet az egyéniség funda mentuma, az egyéniség pedig az emberi természet egészének lefogója és minősítője. Az ember lelkes szuverén mivoltának megvallása elválaszt minket az abszolút fejlődéselméletek összes irányaitól, de kezünkbe adja az egyéni és társas létezés titkainak kulcsát. Az ember mint egyéniség áll bennt a világban. Mint egyén kapcsolódik a körülményekkel ; a saját kisebb-nagyobb világát szakadatlan erőfeszítéssel a maga képére próbálja átalakítani ; a saját érzéseivel, gondolataival, erejével ipa rkodik érvényesülni, s jóllehet kész keretek, gazdasági, kulturális, politikai viszonyok között születik s nevelődik, nem tud falankszember lenni. Különbözni akar még akkor is, mikor ideáljai utánzására törekszik, mert az ember egocentrikus lény, önmagára vonatkoztatja az egész világot, a saját külön stílusa, meglátása, érzése szerint ítéli, értékeli, éli az élet egész tartalmát. Egyéni mivoltunk tehát a különbözőség elvének természetes alapja és hordozója. Ezen elv erejében mindenkitől egyé nileg különböző célok elérésére törekszünk időben és örökké-