Vass József: Demokrácia (1917)

II. Szabadság és tekintély

7 valóságban. Világos, hogy egyedül ettől az elvtől rendszeres kapcsolatokat nem lehetne várni ember és ember között. Pedig a rendszeres kapcsolatok megvannak. Az élet mélységeiben törvényszerűségek rejtekeznek, amelyek fel nem oldható kapcsolatban vannak az egyetemes emberiség életének nagy célgondolatával. Minden kultúrának, civilizációnak, haladásnak célja és mértéke az egyetemes emberi megvalósítása. A legegyénibb életek is ezen cél szolgálatában állana'*, s tömegmilliók és évezredek közösalapu életéből, vergődéséből, virágzásából, hervadásából tevődött össze az egyetemes embe rinek az a szintája, amely minden szélsőséges individualizmus, subjektiviz TIUS és Sich-aíisleben-teoria ellenére* mindenkor egyetlen kritériuma az emberiség élete földi eredményének. A nemzetek államéletet élnek s emberileg közös ideálok felé törtetnek. E nagy közösségek hordozója, mint természetes valóság, az emberi természet, a natura humana, az alapvető emberi kapcsolato , az „örök emberi" fundamentuma. Ha tehát az egyéniség a különbözés alapja, az emberi közös természet viszont a nagy egységesítő tényező, s egyiknek is, másiknak is megvannak a maga külön posztulátumai. Az emberiség életében jelentkező nagy ellentéteket csak e kettőnek figyelembevételével lehet maradák nélkül megmagyarázni. Természettől vagyunk hajlamosak "tehát a magunk saját külön stílusa szerint élni, de ugyancsak a természet hajt arra is, hogy nagy közösségek megvalósítására és berendezésére törekedjünk. II. Szabadság és tekintély. A szabadság általában negatíve kényszertől való mentességet jelent, pozitive pedig azt, hogy saját elhatározásom szerint igazithatom magamat. Gyökere lenyúlik az emberi ter mészetbe, ahol az akaratszabadság lényeges alkotótényező, s a természet egyik legszebb kiváltsága. Az első, ami a szabadság fogalmának boncolásakor sze-