Vass József: Demokrácia (1917)

I. Egyéniség és közösség

A demokratikus irányzatok, valahányszorcsak érezhetőkké váltak az antik államok helyén képződött államok történetében, mindig sok nyugtalanság és salak között jelentek meg. Ami egyébként egészen természetes. A fejlődésnek állandóság a hordozója ; az állandóság viszont az állami életnek, a gazdasági és társadalmi erőviszonyok alépítményeinek szilárdsága ; bizonyos kiegyenlítettség érdek és közjó, egyén és állam, szabadság és hatalom között. A demokratikus irányzat ellenben mindig egészen az alépítményekig lehatoló elváltozás sürgetője ; eszme is, érdek is, tehát földrengés is, vihar is. Nálunk még az a külön szerencsétlensége is megvan a demokratikus eszmének, hogy nemes magyar ágyból történt szülelése után mihamar árvaságra jutott, s mint a francia dauphin Simo^. vargához, szociáldemokrata és nemzetiségi kezekbe került, amelyek azután sem nem nevelték, sem nem ruházták ugy, hogy a történelmi magyar nemzet öt-hat évtized multán, most, első pillantásra felismerhetné benne tulajdon gyermekéi. A felismerésnek azonban meg kell történnie, mert a gyermek ifjúvá serdülve itt van. Az itt következő fejtegetések a felismerést akarják megkönnyíteni. I. Egyéniség és közösség, A létezésnek és életnek alapvető törvényszerűségei vannak. A létezés egymagában is törvény, sőt fundamentum ; meghalad észt, erőt, é'etet, mert valamennyit hordozza. Az élet, mint munka és fejlődés, a kiszámítható vagy meglepő