Vass József: Demokrácia (1917)
IX. A demokracia dinamikája
35 , IX. A demokrácia dinamikája. — Mi a klub? — kérdezte Le Chapelier, rennesi ügyvéd, Mirabeautól. — Barátom, — felelte a nagy államférfiú, — a klub oly -emberek szervezete, akik egyesültek. Tudnivaló, hogy tiz egyesült ember százezer nem egyesült embert megreszkettethet. — Mirabeau válasza plasztikus kifejezése annak a ténynek, hogy a tömegek ereje szervezet nélkül pulverizálódik, hatástalan, szervezet segélyével pedig roppant lendítő vagy rom boló tényezővé válik. A radikális irányzatok tmullja, elsősorban a szociáldemokratáké, megmutatta, milyen vágányokon rohannak majd neki a jövőnek. S el kell ismernünk, hogy igazuk van. Mert a demokrácia dinamikája egyetlenegy tételből áll: csak az tud érvényesülni, aminek feszítőereje van ! S érdekes, hogy a modern állambölcselet teljesen ennek u tételnek ad igazat, amikor majdnem hegeli nyugalommal a befejezett tények és erők álláspontjára helyezkedik s minden államcsínyről, forradalomról, politikai tömegerőszakról — csak sikerüljön ! — kijelenti, hogy az is az „államszemélyiség'' akaratából történt. A tömegegyén intehektualitása valószínűleg sohasem fogja elemi a higgadt pol'tikai véleményalkotás fokát. A „demokra tikus népakarat" nem is saját belátás eredménye, hanem komplex jelenség; belső pszichológiai alapja az, hogy a tö megegyénben tudatossá válik a fejlődés okozta helyzeti ellen tét, (erről már beszéltünk) határozott alakot azonban e meg lehetősen zavaros, ösztönös és önző értésnek zz agitátoromunkája és a mozgalom vezetőinek szuggesztív akarata a( . Hangsúlyoztuk már, hogy a belső, psichologiai alap tartalmazza a tömések fölfeilődésének elemeit, amelyek egyazon törne,:
