Vass József: Demokrácia (1917)

IX. A demokracia dinamikája

36 egyéneiben a kényelmetlenségnek, vágyaknak valamiféle tárgyi közösségét hozzák létre, e közösség mélyén rejtekezik a faji lélek. Ha még figyelembe vesszük, hogy a tömegegyén psichologiáját a munka szakadatlan kenyérharcza révén át-meg átszövik az anyagi önzés szálai, megállapíthatjuk a szabályt, hogy az a szuggesztív akarat, amely a tömegek lelkében a helyzeti ellentét tárgyi közösségét az anyagi önzés programjával fejleszti tömegerővé, elkeseredett harcokra, különösen gazdasági harcokra és politikai terror kifejtésére kiválóan al kalmasitja ugyan a szervezett tömeget, de a politikai önmeghatározásra annál alkalmatlanabbá teszi, minél inkább a szenvedélyeket fogja be lendítő erőkül. Sőt könnyen megtörténik, hogy a szervező akarat éppen; a Hochspanung idején veszíti el szuggesztív erejét s akkor a szervezeit tömegerő féktelen erővé változik, *— példa elég van erre az ujabb kor történelmében. Nagy vonásokban ez a szociáldemokrata feszítőerőgenezise és természetrajza. Ez az első dinamikus tipus a modern demokráciában. Ha azonban a szuggesztiv akarat rnélyebbxe nyul és a szervezés a történelmi múltból összeszürenkezett lelki közösség alapjáról indul el s ebben egyéníti a tömegek jelenére és jövőjére vonatkozó követeléseket, akkor a) megtartja a népet a nemzeti egyéniség kereteiben, s ezzel az egyént mintegy önmagán túlemeli a történelmileg kifejlődött közösség magaslatára ; b) megőrzi a politikai önmeghatározás lehetőségét, tehát a tömegerőt államképessé teszi ; c) a szervezet tengelye körül akkora feszítőerőt létesít,, amekkora a célok elérésére szükséges. Ez a második dinamikus tipus. Végül a politikai tömegakaratnak még egy fajtáját fejleszti ki a demokrácia. A szuggesztiv akarat ennél is a faji lélek mélységeire épit, de a nemzetiségi létekére, azt emeli ki és egyéníti programmá a jelen igazi, vagy képzelt sérelmei