Vass József: Demokrácia (1917)

II. Szabadság és tekintély

9 Függés az alattvalóban, felsőbbség a tekintély birtokosában. Ez a felsőbbség a nem-kormányzó, (pl. tudományos) tekintély fogalmában is alkotójegy, anélkül azonban, hogy mint tekintély szükségképpen korlátozni fudná az egyének szabadságát. Minden nem-kormányzó tekintélynek is megfelel valamely alá rendelődés, dc csak az emberi akarattól függő viszonylatokban. Hogyan korlátoz minket Isten akarata? Először ontologikus módon : teremtmények vagyunk, tehát függünk tőle, akár akarjuk, akár nem. Másodszor a természet-törvények révén. Sem a külső világ alaptörvényét, sem saját természelünk törvényeit meg nem változtathatjuk. Harmadszor tételes, kinyilatkoztatott akarata révén. Negyedszer azon intézmények révén, amelyek isteni jogon igazithatják az emberi cselekvések bizonyos sorozatait. Az első módot kikapcsolhatjuk elmélkedésünkből. A második nyilván nem jeleni tökéletes meghatározottságot, hanem azt. hogy az emberiség a természetébe rejtett törvényszerűségek változatlan alapjain épiti fel egész külső és belső világát s éppen ezen alapok változatlansága biztosítja a haladás folyamatosságát. Az ember természeténél fogva értelmes, lelke-, és örök életre hivatott lény, következőleg élete, világprogrammja ezen erők és ezen hivatottság irányában roppa.-t távlatokat nyit előtte, amelyeket meg lehet és meg kell futnia ; természeténél fogva társas lény, következőleg családi, faji, állami közösség alapján lehet és kell világmunkáját végeznie. Mig tehát a természet törvényei szilárd és közös alapot teremtenek az emberiség élete és munkája alá, másrészt az önmeghatározás további lehetőségeit ezen alapon lul az emberiség kezében hagyják; valamint azonban a természet egysége és tervszerűsége által létesített emberi közösség a csak közös erővel elérhető általános emberi érdekében létesül, éppen ugy a közös természet és közös cél között kifejlődő önmeghatározás vagyis szabadság nem az egyesek szabadsága, hanem a közösségé.