Vass József: Demokrácia (1917)

II. Szabadság és tekintély

8 műnkbe ötlik, az, hogy teljesen szabad, azaz igazi önmeghatározó lény csak egy van : Isten. Csak Őbenne esik egybe a létezés az akarat, az erő, és értelem ; az ember ellenben korlátolt létezéssel, korlátolt erővel önmagát csak azon keretek között határozhatja meg szabadon, amelyeket Isten legfőbb akarata köréje szabott. A második az, hogy szabadság és szabadakarat két különböző dolog. A szabadakarat lelki képesség, mivolti szerint független a külső körülményektől; a szabadság ellenben elv, amelynek én vagyok ugy n birtokosa, de hogy valóság lehessen, cselekvésemben és az engem körülvevő viszonyokban kell megnyilvánulnia. A szabadakarat a bilincsekben is szabadakarat, a szabadságot a bilincsek megszüntetik. Más szóval: a szabadság a külső viszonyoknak olyan rendje, amely nem gátol engem a magam meghatározásában. Ezzel azonban azt is kimondottuk, hogy az egyéni szabadság szükségképpen korlátolt, ső^ annál korlátoltabb, minél általánosabb. Minden ember egyenlően hivatott ugyanis arra, hogy egyéniségét kifejtse és érvényre juttassa ; minél többen részesülnek tehái az önmeghatározásbeli szabadságba^ annál többen korlátolják kö'csönösen egymás szabadságát. Az egyéni szabadság tehát nemcsak szabad önmeghatározás, hanem egyúttal korlátozás is. Mi e korlátozás lényege ? Amint a szabadság negatív oldala kétféle : belső és külső kényszertől való mentességet jelent, éppen ugy a korlátokat is két téren kell keresnünk : belsőn és külsőn. Véges lény lévén az ember, első és legmagasabb korlátja Istentől való függése és Isten pozitív akarata. A Teremtő őt a létezésnek bizonyos meghatározott vonalára helyezt-, azonkívül olyan természettel és képességekkel látta el, amelyekcéljának ebben a rendben való elérésére szükségesek és elég ségesek. Isten, a Legfőbb Lény, Isten, az emberi természet erőinek, törvényeinek, céljának Alkotója és kitűzője a legelső korlát s mint ilyen a legmagasabb tekintély. A tekintély első meghatározó jegye tehát: a függés.