Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)

I — 29 tölteni, s financiális lángeszével s az akkori nagyeszű államtitkár,Lónyay Menyhért hathatós segélyével, uj meg uj jövedelmi forrásokat képes teremteni; meghökkent ezen nem szolgai gép- és bábként használható, hanem önálló kormányférfiak életrevalóságán, minden uton módon beléjök kötött, s félve attól, hogy oly két hatalmas fegyvert adott kezeikbe, melyeket még majd ellene is fordithat, eleintén szép módjával, osellel, hizelgó' hitegetéssel, majd később fenyegetéssel, utóvégre nyilt erőszakkal akará azokat visszavenni, kezökből kicsikarni. A ministerelnök azonban nem azon ember volt, ki a komoly, szent ügyből játékot engedett volna űzni; hanem oly lovagias jellemű, bátor és nyilt szivü férfiú, ki a bécsi ministerium jogtalan beavatkozásait nem tűrte, sőt férfiasan visszautasitá, a nélkül, hogy a törvényesség teréről csak egy lépésnyire is letért volna. Kossuth a pénzügyéi- még kevésbé értette a tréfát, s mindjárt kezdetben gondoskodott a Wertheim-féle elvihetlen és feltörhetlen szekrényről, az ország méltán félthetett s nagy keservesen szerzett kincsének számára, mely nélkül nem lehetett volna oly szép kis honvédsereget kiteremteni, a sikra állítani. Az volt a baj, hogy Budapesten máskép magyarázták uj törvényeinket mint Bécsben, s itt pedig, hogy ugy mondjam, máskép németezték vagyis értelmezték a magyar törvényt mint amott. Ha pénzés fegyverről volt a szó, — mindkettő süket volt egymás kiáltására, s kezünkben lévén a szentesitett törvény, mi nem vakon, sem vakmerően, hanem inkább szemesen és némán folytattuk a komoly játékot, t. i. a fegyver- és pénz-szerzést, de csak a