Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)

_ 28 — háta mögött, oly bonyolódott, visszás, finom és durva cselszövényekkel teljes, furcsánál furcsább tragikomédiát, alkotmány ósdit és katonásdit játszott és játszatott velünk, komoly, öreg, de mégis ifjú és vitéz népfajjal, a minőt a legnagyobb drámaköltő, Shakespeare apánk még álmodni sem mert volna, a minőt még nem látott, nem hallott a világ, s a minek katastrófját, jó vagy balkimenetelét még most is alig lehet tudni: vájjon házasság-e és vig lakodalom, avagy halál és gyászos temetés lesz-é a vége? Mi az elsőt kivánjuk és reméljük; s akkor aztán nyugodt lélekkel megbocsáthatunk egymásnak. De lássuk a tényeket. Hogy a 48-iki törvények kijátszása, az uj alkotmányok lassankénti megsemmisitése , a régi kényuralom helyreállítása volt a reactio törekvéseinek legfőbb czélja, kitűnik abból, miszerint az uj bécsi ministerium élére Metternich leghűbb tanítványát, Kolowratot s nemsokára ismét a szláv rokonszenvü Fiquelmontot tették, mig utóbb a szabadelvűnek tartott Pillersdorf is egészen reactionális szellemben működött. Ferencz Károly főherczeg volt az udvari párt feje, a kiben Batthyány leginkább azért bizott, mivel a pozsonyi országgyűlés bezárásán nagyreményű fiával együtt megjelent s az uj törvények szentesítését jóváhagyta. Az udvari párt hihetőleg csak próbára akarta tenni a magyar ministeriumot, miként fog élni nyert hatalmával, s a mint észrevette, hogy a törvény világos értelmében a nemzetőrséget fölfegyverzi, s Kossuth az üresen kapott pénzügyi tárczát paszuly helyett valódi értékkel biró pénzmaggal kezdi meg-