Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)

— 27 — tások sem voltak képesek megakadályozni, s ez ügy a Kolozsvártt tartott országgyűlésen a legnagyobb lelkesültséggel ünnepié diadalát. A mi könnyenhivő, vérmes reményű, olykor nagyon rövidlátó magyarságunk nagy tömege egy szebb és boldogabb jövő rózsás hajnalát látta egén felderülni; mig a higgadtabb vérüek, a messzelátók kisebb része, ugyanazon láthatáron .-iggódva vette észre a sűrű, vészterhes felhó'k tornyosulását. A szelid, beteges Nándor király, öcscse, a magyar nádorral együtt jót akart nekünk; de az elsőben nem volt önállóság, s a dynastia körülte levő tagjaiban nem volt őszinteség irányunkban. Sőt az udvari reactio, párosulva a bukott bürokratiával, melynek nyomása alatt nyögtek az uj bécsi ministeriumok is, _—* a kétalakunak magára nézve is veszélyes szerepét kezdé mindjárt uj törvényeink s alkotmányunk szentesitése után játszani. Egyik fejével a magyar felé fordulva, jóindulatú, biztató, éltető mosolylyal tekintett reánk; mig másik fejével haragot, boszut és halált lehelt és mennydörgött a magyarra és közös újszülöttjük-, a fiatal szép szabadságra, majd ismét az ftánta is ellenséges indulatú panszlávokkal, majd a német birodalmi frankfurti parlamenttel kaczérkodott, hol épen akkor nyilt legjobb alkalma a nagy német egység állandó és dönthetlen fejévé felküzdenie magát. Nem akarjuk mi elfogultan, egyoldalúan megitélni a dolgot, és netalán szépíteni magunkat, mert bizony nálunk is történt elég hiba, — kivált ha az elhamarkodásaink- és elkéséseinkből eredt bajok és veszélyek hosszú rovatát végig tekintjük; — hanem annyi igaz, hogy az alattomos reactio a magyar trón