Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)

— 22 — hadügyi tárczát, mert ugy ismerte őt mint tudományos képzettségű katonát s egyszersmind tiszta, rendíthetlen jellemű hazafit. Kossuth ugyan jobb szerette volna a belmint a pénzügyi tárczát elfoglalni, de annak is megvolt a maga oka: miért nem tartá tanácsosnak épen az ő kezébe adni a közigazgatás gyeplőjét, s miért épen őt, a legtüzesebb vérű és képzelmü hazafit, a rideg számok, a hideg számitás körébe szoritá, még akkor nem is álmodván, mily derék financier, az ország részére mily hűséges jó gazda növi ki majd magát azon kis prókátorból, kit mostani ministertársai egyike azzal gyanúsított, hogy az árvák pénzeit elköltötte, — de mint igazolásából kitűnt, — helyre is pótolta ám! — Még csak pár hónappal ezelőtt ki hitte volna azt, hogy a két legnagyobb ellenség, Széchenyi és Kossuth, mint ministerek, a kormány élén együtt, egy süveg alatt igazgassák, vezessék majd az ország ügyeit. Egészen egy-öntetü, egy-szinezetü, egy-irányu ministeriumot alkotni, kivált azon válságos időszakban , a legjobb akarattal sem lehetett volna. Batthyány czélját érte; igy alkotott ministeriuma iránt a legnagyobb bizalommal volt a nemzet, s a közjó előmozditására nézve a legtisztább szándékot s erős akaratot várhatá tőlük. A királyi válasz, mely Batthyány fölterjesztésére feltűnő halogatás után végre megérkezett, valódi visszahuzása vala az előbbi királyi leiratnak; kétségenkivüli dolog, hogy Bécsben már megbánták volt azt a mit Ígértek, sőt meg is adtak; természetesen, a pénz- és hadügy különválasztásában lelték a legnagyobb nehézséget.