Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)
- 21 Visszaérkezvén a küldöttség, a nádor, most már mint királyi helytartó, a király és családja helybenhagyásával, gróf Batthyány Lajost, az országos ellenzék fejét, még az napon ministerelnökké nevezte ki s mint ilyent mutatta be az országos rendeknek, s az első független felelős magyar ministerium megalakításával bizta meg. A lázasan ingerült kedélyek ez által teljesen meg lőnek nyugtatva. — A ministerelnöknek nem csekély feladata volt oly közügyérséget összeállítani, melynek tagjai a nemzet bizalmát már is bírják, s bölcs és erélyes közremtíködésök által később még inkább ki fogják azt érdemelni. E czélból a legkitűnőbb tehetségű, legtisztább hazafi-jellemű, s legnépszerűbb s már is edzett publicistákat, államférfiakat szemelte ki, kik nagyobbára már évek óta a reformviták, az ellenzéki küzdelmek próbált és ünnepelt előharczosai voltak. A szerepeket is igen jól osztotta ki, midőn az igaz ságszeretet megtestesült példányképét, Deák Ferenczet igazságügy érré, gróf Széchenyi Istvánt közmunkaés közlekedés-, Kossuth Lajost pénz-, báró Eötvös Józsefet közoktatás-, Szemere Bertalant belügy-, Klauzál Gábort földmivelési s kereskedelmi ministerré ajánlotta. Herczeg Eszterházy Pált a király személye mellé rendelt külügyministerré azon igen fontos indokból ajánlá, mert már csak rangja- s vagyoni állásánál fogva is leginkább közelithet a királyhoz, s mert élete nagyobb részét a külföldi udvaroknál mint az osztrák birodalom nagykövete töltvén el, a diplomatia avatott embere volt; — Mészáros Lázár akkori huszárezredesre pedig azért bizta a