Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)

— 5 — pártszervezés s fegyelmezés jó tapintatu mestere, egész 1848-ig híven megtartá s végre is a legfényesebb diadalra vitte. A magyar nyelvben, a szabatos szónoki előadásban mindinkább előre haladván, a kormány által elkövetett törvénytelen, jogtalan tetteknek nem volt nálánál sujtóbb ostora a felsőházban. S habár a nagy többség makacsán ellene szegült, s rideg zsarnoki vétójával legtöbbször leszavazta őt, s kis, de lelkes, értelmes 8 határozott jellemű pártját; azonban erélyes közreműködése már akkor is kivívta az erkölcsi győzelmet s nagy befolyása volt arra, hogy a kormány végre is sokban engedett az ellenzék jogos kivánatainak, sőt utóbb a reformkérdéseknek ő maga akart zászlóvivője lenni. Az ellenzék látva, hogy máskép nem boldogul, jó taktikával élt, s mindaddig a királyi előadások (propositiók) tárgyalásába nem bocsátkozott, mig a szólásszabadságon ejtett sérelmet az átalános amnestia által nem orvosolták. A kormány ebbeli engedékenysége, valamint az örökváltság s a hitelbank nélkül kissé korán behozott hiteltörvények szentesítése, s a nemzeti nyelvnek illő helyére tör* tént fölemelése, szebb reményekre jogositák a nemzetet. Batthyány gróf a magyar nemzettel együtt majdnem egyszerre ébredvén föl álmából, szellemi, anyagi ereje-, tehetsége- s hatalmának világos öntudatára emelkedett saját ösztönéből; s a haladó kor s a nemzet géniuszának intő és felhivó szózatát ő is megértve, az országgyűlés bevégeztével, Bécsben tartott téli szállását a magyar fővárosival cserélte föl, végkép visszatért ápoló édes anyja, a hon kebe-