Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)

- 108 szín a haza szebb jövőjének reményét, a veres a szabadságért kiontott véri, a fehér az ügy és az értté küzdők kebleinek tisztaságát jelezvén ; — mig most a nagy vértanú saját kezeivel s a halálos golyókkal összeroncsolt testmaradványait, mindenfelől bánatot hirdető fekete lobogók és ruhák környezik, nemcsak a köz-, de a magán épületekről is búcsút és áldást sóhajtozva reá. A menetet a városi őrmester és négy városi huszár nyitá meg, kik után mindjárt a czéhek sorakoztak gyászfátyol- és szalagokkal ellátott zászlóikkal. Mindenek közt legnagyobb számmal volt e menetben a derék budapesti munkás osztály képviselve, jeléül annak, hogy ők nem csupán a nagy hazafi és vértanú, hanem a magyar ipar- és kereskedelmi szabadság egyik leghathatósabb pártfogója, a magyar véd- és iparegylet vezéri befolyással birt igazgató tagja országos temetésén jelentek meg a végső tisztelet megadására. Legnagyobb számmal mutatkoztak itt az ó-budai hajógyár ép oly erőteljes mint lelkes munkásai 7 zászló alatt és saját zenéjök kiséretében, továbbá a cs. kii*, államvasuttársaság munkásai, azután a szabók, czipészek, kovácsok, vasöntők, lakatosok, csizmadiák, stb. külsőleg is sajátságos jellemmel birt testületei. Ezek zászlóaljai közt Budapest számos jótékony s temetkezési egyletei, társulatai, intézeteinek képviselői csoportosultak külön osztályokban, soronként négyen, öten. A dunagőzhajózási társulat értelmes s erélyes igazgatói, tisztviselői és hajóskapitányai díszöltönyben, utánuk az Erzsébet-Ferencz egylet, a Fortuna-, Gábriel-, Hajóstestvér-, Haladás-, István-, Jópásztor-, Józsefvárosi szőllőmives