Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)
— 109 egylet, Lipótváros-, Mátyás-, Mária Valéria-, Őrangyal-, Budapesti ácsiparegylet, Sálvátor- Terézias Terézvárosi szőllős-egylet, Unió-, Zion, izraelita temetkezési egylet, mindenik 2—300 taggal,s közbenközben teljes gyászt, vagy fehér s fekete öltönyt viselt leánykák fekete párnákon babérkoszorúkat víve. A magyar kir. egyetem lelkes ifjú polgárai, a felsőbb, alsóbb tanodák növendékei, a kereskedelmi testületek és ifjúság, a pesti és budai népkör, a ministeriumi, s egyéb tisztviselők hosszú sorokban tünedeztek föl. De mindenek közt legfestőibb látványt nyújtott a városi lovas bandérium fekete bársony mentében és föveggel, paripáik gyásztakarókkal, a lovagias kinézésű T a r o n i vezetése alatt; — utánuk a földmivelö' nép lovasosapata Gödöllőről, mit erősebben s izletesebben kellett volna kiállitani; a fővárosi tűzoltók, mintegy 400-an, csinos egyenruháikés tűzoltó szerszámaikkal; — a díszruhában megjelent megyei küldöttségek, s alispánok vezérlete alatt czifrán öltözött huszárjaikkal; Thaisz Elek, a pestvárosi erélyes főkapitány, kinek paripája hófehér szinével sajátságos ellentétben állt a fekete szerszámzat, a gyászszalagokkal befont sörény, saz ő daliás termetét födött magyar fekete diszöltöny, ki valamint más ily ünnepélyes alkalmakkor, úgy most még inkább büszke lehetett arra rendezői- s rendőreivel együtt, hogy ezen nagyszerű, óriási tömegben, melynek számat 200,000 főre becsülték, a csend és rend sehol legkevésbé sem volt megháborítva, s a résztvevők komoly s illedelmes magaviselete legszebb öszhangzásban állt az ünnepély méltóságával, a békeszerető nagy halott emlékével, mire nézve az is sokat tett, hogy a gyászmenet komoly-