Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)

— 100 — meg s hol már várták ó'ket a jó érzelmű szent atyák, s hol boldogult Dank Agáp, néhány öregebb páter kíséretében fáklyákkal fogadá őket. Ezzel a halottas kocsi haza robogott, Batthyány hült tetemeit pedig a kolostor sírboltjába tették le, ez esetben nem örök, csak ideiglenes nyugalomra, és egyházi szertartás mellet ünnepélyesen beszentelték. A sirbolt üregének, hová a hullát elhelyezték, márvány táblával történt elzáratását a legszigorúbb titoktartás kölcsönös kérelme követte, mit évek hosszú során át híven meg is őriztek. A dolog jó tapintatu, bátor és elszánt kivitelének dicsősége Szántófyt, a hosszas titoktartásért a nevezett egyéneket is illeti. Batthyány elkobzott javait illetőleg egy egészen uj felvilágosítással szolgálhatunk; — nem adták azokat vissza a családnak, de miután a hitelezőknek kamatot nem fizetett a kincstár, vagy csak igen kevésnek, e miatt az adósság annyira növekedett, hogy vagy jószágok eladásához kellett fogni, vagy más összeggel a tartozásokat kielégíteni. Gróf Zichy János, a grófné fivére — ki Ikervárt és Batthyánt haszonbérbe vette át — ajánlatot tett a bécsi pénzügyérnek, a több millióra ment adósságok árán. Az ajánlatot két izben visszautasiták, később azonban a ministerium maga ajánlá neki a megvételt, mi meg is történt, a jószágok egy része eladásával tüstént kielégiték a hitelezőket, s így került vissza a család kezeibe Ikervár es Batthyán; s csak a Stájerhonban fekvő Burgaut, mely a vételárból ki volt véve, a közelebbi időben a koronázás után adták vissza B. ártalan atyjukért ártatlanul bűnhődött