Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)
- 101 A pesti derék ferenczrendiek 21 éven át hiven megőrizték a nagy vértanú krisztusi hulláját.Boszuló ellenei azt hitték, hogy az általuk annyira gyűlölt ministerelnök s a büszke magyar mágnás hült tetemei nagy részben az ő eszközlése által felszabadított nép egyszerű sirdombjai, a rókus-kórházi fenyőfakoporsó szűk falai közt nyugszanak a temetőben, az egyenlőség, szabadság és testvériség valódi honában. Ámde a részben csalatkoztak. A pesti ferenczrendiek, nem csak azon mély hálából, minél fogva németujvári zárdájukat még a 17-ik században a Batthyánycsalád alapitá s azóta folyton segélyezé, hanem hazafiúi kegyeletből is, bár ez az akkori világban igen nagy veszélylyel járt, legnagyobb készséggel helyezték el zárdai sírboltjukba a Szántófy plébános által kezökre játszott hullát, a sirbolti üreg' nyilásához vörös márvány követ alkalmazván, melynek belső felén ezen felirat volt bevésve: „1849-ben október 6-án az Úrban elhunyt G. B. L. Áldás és béke hamvaira." A jelen év elején a hálás és kegyeletes hazafiság eljöttnek látta az időt arra nézve, hogy a nagy vértanúnak a legegyszerűbben és titokban eltakaritott hamvait nyilvános, ünnepélyes és országos temetési szertartással szentelje föl. Királyi Pál, országos és Pestvárosi képviselő inditványára Pestváros hazafias érzelmű hatósága bizottságot küldött ki kebléből a hült temetek fölvétele, s a nagyszerű temetés rendezése végett. S miután márczius 29-én a bizottmány a dicsőült fia, Elemér jelenlétében a porhadt hullát megvizsgálta, s a gróf személyével minden kételyt kizárólag ugyanazonosnak találta, a földi maradványokat a régi korhadozó fakoporsóval