Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)

— 99 — városi plébános és mostani esztergomi kanonok pedig a hulla tisztességes eltemetését vállalván magára, fölkérte a kóroda akkori igazgatóját, engedné meg, hogy a dicsőült hullája a sz. ferenczrendiek zárdájába vitessék, mit ő a kapott szigorú parancs folytán nem akart megengedni; de Szántófynak végre mégis sikerült arra birni őt, hogy saját felelőségére a józsefvárosi temetőben történhessék az eltakarítás. Ezután a plébános a boldogult Dank Agáphoz, a ferenczrendiek akkori házfőnökéhez ment, s fölkérte őt, hogy a gróf tetemeit fogadná el a zárda sírboltjába, ki hazafias kegyelet- s a legnagyobb szívességgel késznek nyilatkozott neki e czélra segédkezet nyújtani. Miután Szántófy plébániája temetőjében szinleg sirt ásatott volna, Haussmann orvostudor s a titokba avatott BártfayLászlóné kiséretében esti 10 óra felé kocsin megjelent a rókuskóroda kapuja előtt, mely néhány perez múlva kinyiiván, a dicsőült ministerelnök tetemeit egy egészen közönséges halottas szekér vitte kifelé mint rendelve volt, a józsefvárosi temetőbe. Ok hárman nyomban követték azt, s a vámháznál a katonai őrség megvizsgáltatta a halottas szekér tartalmát, mig végre a temetőben Szántófy leszállt a kocsiról, s mint a hely ura szinből szigorúan dorgálta a sirásót, a sirnak nem elegendő mélysége s egyéb hibái miatt, s azon ürügy alatt, hogy miután éjjel az uj ásás által a dolgon segíteni nem lehet, forduljon vissza. S igy történt, hogy ismét a vámház mellett, hol többé kérdésre nem vonták a kis halottas menetet, Szántófy egyenesen a ferenczrendiek zárdája felé hajtatott, hol éjjeli 11 óra körül érkeztek 7