Toldy István: Mit kell az 1848-iki törvényeken változtatni? (1866)

42 harmadszor, mily körülmények könyítik azt, és teszik lehetségessé. Mi a hibát többnyire a nép nyakába toljuk, a „buta tömeget" tesszük felelőssé e botrányokért. Megvetjük azokat, kik így eladják legszebb jogukat; — de míg egyrészt nem büntetjük őket kellőleg hibáikért, másrészt azt, ki ily eszközök által jutott megyei hivatalra vagy képviselői székre, emelt fővel hagyjuk járni a világban. Senki sem tekinti őt a bűn szerzőjének, s nem látja benne a lélekvásárlót. Pedig egy futó tekintet meggyőzhet arról, hogy ki a főbűnős e kihágásokban. A nép-e, melyet a törvényhozás, — saját hibájából-e vagy nem, az itt mindegy, — nem emelt a műveltség ama fokára, hogy felérje észszel választási jogának fontosságát, s becsületbeli dolognak tartsa annak szeplőtlen gyakorlatát, — s mely ennélfogva, hol anyagi szükségnek engedve, hol az ital ösztönének hódolva, hol fenyegetések által megfélemlítve, hol tanulatlanságában hazug szavak által elámítva, öntudatlanul követi el a hibát? — vagy azok, kik a nép e míveletlenségét s nyomorát felhasználva, azt ármányos ész^zel saját céljaikra kizsákmányolják'? Az-e, ki mint vak eszköz, másnak kezében, jó hiszemb e n vétkez , vagy az, ki a vétek indítója? Az elkövető-e, vagy a bűnszerző? A büntetőjog a közvetve, másod kéz által elkövetett bűntetteknél, a bűnszerzőt mindig épen úgy, vagy még szigorúbban sújtja, mint annak gépies végrehajtóját. És ha helyes ez a közönséges büntet-