Toldy István: Mit kell az 1848-iki törvényeken változtatni? (1866)

21 csak akkor felelhet tetteiért, ha azokat saját akaratával, másnak beleszólása nélkül viheti végrbe. Mindazon erkölcsi kötelességek, melyek a nádort kapocscsá tették a király és nemzet közt, — miután a felelős ministeri kormányforma a királyt és nemzetet közelebb hozta egymáshoz, — részint feleslegesekké válnak, részint eo ipso a ministerre szállnak át. Másrészt, a királyra nézve sem igen hízelgő, ha a nemzet szükségesnek találja, külön, állandó tisztviselőt tartani csupán azért, hogy az fejedelménél igazságért esedezzék. A nádornak pedig nem volna más dolga, mint a királynál, az ország érdekében privát úton könyörögni. Azon gyámság, mely a király kiskorúsága esetén a nádort illeti, sokkal célszerűbben gyakorolható esetről esetre, mint a nem épen e tisztre választott nádoi által vaktába, véletlenbe. Teendője tehát a nádornak nincs. A felelős parlamenti kormányforma a nádort feleslegessé teszi. A XIX. századnak pedig nem lehet hivatása a puszta méltóságokat szaporítani. Mi realitást kívánunk, s oly magas rangú tisztviselő, a milyet a nádor név alatt ismerünk, nem lehet egy politikai semmi. Ez ellenkezik a : al adás elveivel, melynek főcélja a valóság. A nádori tiszt e szerint végkép eltörlendő, s az 1848-diki törvények ehez képest módos í tandók.