Toldy István: Mit kell az 1848-iki törvényeken változtatni? (1866)

22 A királyi leirat szerint a felelős parlamenti kormányforma „gyakorlati alkalmazhatásának feltételét a II. t. cikkben említett teljhatalmú fejedelmi helyettes képezi." Mindenekelőtt a tollhibát, mely e fontos okmányba belecsúszott, kell oda kiigazítanom, miszerint a nádor ily „teljes hatalommal" nem a II. törvénycikkben, hanem a III. t. c. 2 §-ában ruházta tik fel, a Il.-ban a nádor hatáskörének tágítása egy betűvel sem említtetik. Elmondám fentebb, miszerint a nádornak ily nagy hatalmát nem tartom a magyar királyság eddigi szellemével, sem a célszerűséggel megegyeztethet őnek. De-az, hogy ily hatalmú nádor létezése „feltétele" volna a felelős parlamenti kormány gyakorlati alkalmazhatásának, az 1848-iki törvényekben sehol sincs kimondva. E törvények azért tették a nádort, — mondhatni — alkirálylyá, hogy a királyi hatalom gyakorlója mindig az országban legyen. De ez nem feltétele a felelős ministerium lehetőségének. Még kevésbbé a másik intézkedés. Az 1848-iki törvényhozás részint V. Ferdinánd király megrongált egészsége miatt, részint azért ruházta fel István nádort a maga személyére sérthetetlenséggel, mert személyében, s a nemzet iránti vonzalmában különösen bízott. Ha e sérthetlenséget a felelős kormány sine qua nonjának tartotta volna, bizonyára nem szorította volna azt csak az akkori nádorra.