Toldy István: Mit kell az 1848-iki törvényeken változtatni? (1866)

7 ben, a saját teljhatalmával adott alkotmányban, azt önmaga megadta népeinek. Az V. t. c. a képviselőknek népképviselet alapján választatásáról rendelkezik. Ez ellen csak egy porosz „junkerthum" szólhat, vagy olyanok, kik ennek herostratusi dicsőségére vágyódnak. S hogy ez nem tekinthető elhamarkodottnak, bizonyítja az, hogy a fejedelem, míg a lajtántúliak számára oktroyált alkotmányba ez elvet maga felvette, az 1848. törvények közöl e cikket is már kétszer alkalmazta. A VI. az 1836-diki 21. t. c. foganatosítását rendeli el, — és amint tudjuk, Kraszna, Közép-Szolnok és Zarándmegyék már tényleg vissza vannak kapcsolva. A VII. t. c. az erdélyi unióról szól. Százados eszme, mely mindig célja volt a két haza jobbjainak, számtalanszor és minden oldalról megvitatva, mindkét fél részéről önkényt elfogadva. A VIEI—XY- t. cikkek, melyekben a pénzügyi s nemzetgazdászati téren végbevitt változtatások foglaltatnak, annyira nem voltak elhamarkodottak, hogy még a bachi absolutismus is szükségesnek látta azoknak, — bár saját initiativája általi — végrehajtását : mig a XlV-ket maga a király érvényesité néhány év előtt a földhitelintézet engedélyezése s keletkezésének segélyezése által. A XVI. és XVII. t. c, mely a megyék rendezéséről intézkedik, határozottan kimondva, ideiglenes ; és csupán oly változásokat foglal magában, me-