Toldy István: Mit kell az 1848-iki törvényeken változtatni? (1866)

6 nemzet, s a III. t. c. csak e felelősséget, mely az időközben keletkezett, s más fél századon át létezett collegiális kormányforma által a gyakorlatban lehetetlenné tétetett, akarta biztosítani s határozott alakba önteni. Régi joga volt ez a nemzetnek, mely nem szűnhetett meg jog lenni azért, mert a hatalom viszszaélései által el nem ismertetett. — De nem volt új a szó azon értelmében sem, mintha előkészületlenül, a forrongás pillanatában vonatott volna elő a feledésből. Már a negyvenes években a szabadelvű ellenzék, élén b. Eötvössel és Szalayval, — az úgynevezett centralisták, — programújukul tűzték ki a parlamenti felelős kormányt. Eveken át vitatkozás tárgya volt az a szabadelvű municipalisták úgy, mint a reactio részéről, s már akkor, midőn még az európai békét egy légy dongása sem zavarta, több helytt utasitásiü adatott az országgyűlési követeknek. A IV. t. c. az országg}Tűlés évenkénti tartását Pesten, s annak módját határozza ' meg. Szükséges következménye volt ez a parlamenti felelős kormánynak, mert midőn a nemzet nagyobb hatalmat adott ministerei kezébe, s fenntartá magának a jogot, őket tetteikért felelősségre vonhatni, — szükségessé vált a kormányzás gyakoribb és szorosabb ellenőrzése is. Nem volt ez új eszme sem, mert már az 1845/4-iki országgyűlésen kimeritőleg tárgyaltatott, és szót emelt mellette még egy Széchenyi is, kit pedig forradalmi tendentiákkal senki sem vádolhat. S nem ellenezheti ezt azon uralkodó, ki birodalma másik felé-